2016. okt 29.

Alexandr Petrovics

írta: Szatmári István
Alexandr Petrovics

Az emberek mindenütt, de Oroszországban kiváltképp imádják azokat, akik azt állítják magukról, hogy természetfölötti, megmagyarázhatatlan képességekkel rendelkeznek, a javasasszonyokat, jósokat, boszorkányokat és természetgyógyászokat. Annál népszerűbbek, minél magabiztosabbak, arrogánsabbak és szuggesztívebbek. A tudomány ráadásul ma már nem elsősorban arról híres, hogy megmagyarázza, hogy mitől is villámlik, meg dörög, hogy megmondja mit kell tenni, ha torokgyíkos a gyerek, s rámutat, hogy nem a templomi füstölő segít, hanem egy injekció. A tudomány, a józan ész ma már nem mond ellent sokak hitének.
Pontosan a tudomány beszél olyanokat manapság, hogy a DNS egy megírt szöveg, vagyis valamennyiünk összes sejtje egy, az lény ...

Tovább Szólj hozzá

2016. okt 21.

Egyperces

írta: Szatmári István
Egyperces

 

Szabó úr gyakran érzett az utóbbi időben alhasi fájdalmat. Szúrót. Gyakran kellett vizelnie. Figyelni kezdte a vizeletét, de semmiféle gyuladásra utaló jelet, szagot, sötétebb színt sem látott. Valami megcsillant azonban a WC csészében. Arrébb még valami.. Pirinyó arany színű szemcsét fedezett fel a csésze alján, aminek éles szélei okozhatták fájdalmait. Arany fogkoronája sohasem nem volt, egyáltalán nem viselt aranyat, még az arany karikagyűrűjét sem hordta. Elhat ározta, hogy ezután üvegbe pisil, s ha lát benne szemcsét, kiszűri. Ezt tette egy héten keresztül. 20-30 szemcse gyűlt össze. Fájdalmai csökkentek, mintha kezdte volna megszokni az irritációt. Közeledett a felesége születésnapja, aminek kapcsán felkeresett egy ...

Tovább Szólj hozzá

2016. ápr 06.

Álom

írta: Szatmári István
Álom

Oroszajkú vidékeken dolgozó kereskedő álma:

Megkeres két pasi Habarovszkból telefonon. Már meghalt, kezdetben jó, kedves ismerősöm, majd elhidegült, fenyegetően morgó, nagy nehezen levakart üzleti partnerem küldte hozzám őket. Szeretnének találkozni egy általam nem ismert budapesti céggel, akivel kérik megszervezni a találkozót. Megszervezem, bár őket személyesen nem ismerem, s Habarovszkkal sincs már rég kapcsolatom. Veszélyes emberek, messzi, kemény világ. Nem jó nemet mondani. Várok rájuk a reptéren. Kicsit hűvösek. Elviszem őket a szállodába. A többi az ő dolguk.

Moszkva környéki dácsa. Habarovszki pasas meséli udvarias kimértséggel, hogy a két habarovszki megkötötte az üzletet. Mérlegeket vettek, de kiderült, hogy nem ...

Tovább Szólj hozzá

2015. sze 01.

XVIII.

írta: Szatmári István
XVIII.

Véresen tolul fel a számból a szó,
mint akit elért egy tüdőlövés.
Fekszem kikötve, nagy fehér műtőben,
Várva, hogy rám tör a szenvedés.

A kétségbeesés betölt.
Csönd van, hideg és pőreség.
Semmim sincs, csak a felcsukló,
Lefegyverző őszinteség.

Fekszek, mint nagybeteg gyermek,  
Ki tudja, anyja rá gondol valahol,
Kinek semmije sincs elvehetője,
Csak a végtelen bizalom.

Imádkozok sután suttogva,  
Tolulnak fel a betanult szavak.
Értelmük nem figyelem.
Csak engedem, hogy elhagyjanak.

Tovább Szólj hozzá

2015. ápr 28.

XXVI.

írta: Szatmári István
XXVI.

 

Isten vagy.
Benned káprázó világmindenség.
Érző-vérző fájdalmas elszigeteltség,
Vegyi folyamatok szorítják tested kérhetetlen,
A súlyos belátások súlya már-már elviselhetetlen.

Jót éltél.
Nem számít, apád, anyád kik voltak,
Honnan jöttek s aztán hová holtak,
Szép volt a tánc, de elszállt, ellebbent,
Eltűnt a gyönyörű fiatalember.

A bálteremben lassan leoltják a lámpát,
A jöttödet haza kedves lények várják,
Ne reteszelj, ne zárj, ne kulcsolj.  
Ne szégyelld.
Mondd el mindenkinek, „hogy volt”.

Tovább Szólj hozzá

2015. ápr 25.

XXVII.

írta: Szatmári István
XXVII.

Mindenki tesz-vesz, van valahol,

A Holdon innen, a Holdon tul,

Kinek épp piros, kinek meg zöld,

Ki testet levesz épp, s ki testet ölt.

 

Ki elmegy balra, ki jobbra át,

Ne szólj rá, úgysem hagyja magát,

Kattog a program. Még jövő, s már múlt.

Ma még vágyott „lesz”, s hirtelen „volt”.

 

Mindenki szalad, mindenki megy,

De egyszer megállhatsz, s elér a kegy,

A Holdon innen, a Holdon túl,

Megnyugszol szépen, hontalanul.

 

Tovább Szólj hozzá

2015. ápr 10.

XXV.

írta: Szatmári István
XXV.

 

 

Reggel, mikor a kádban felébredsz,                                                                         

Átéled, mennyire jó vagy.                                                                                          

Kit fogsz ma büntetni, kit megsegítni,                                                                    

S ki hogy vélekedett tegnap rólad.  

 

Kimászol, tele szeretettel és gyűlölettel,

Fogalmad sincs, honnan vagy, mi végre,

Nézel le a magasból az emberekre,

S eltervezed, mi lesz ma ...

Tovább Szólj hozzá

2015. ápr 06.

Nazino sziget

írta: Szatmári István
Nazino sziget

 FORDITÁS

Galina Szidorova

Publikálva 2015.02.26-án.

Manapság a történelemről úgy beszélünk, mint a halottról: vagy jót, vagy semmit. Szó szerint, mintha fotoshopon engednék keresztül. Egy sor az „egyestúlhajlások”-ról, az összes többi „hatalmasgyőzelmeksora” , melyek apoteozisa a (mienkakrim). Az iskolai tankönyvekből patrióta mesék gyűjteménye lesz, az állampolgárokból pedig - beszélgető show műsorok zombi-statisztái.

Nemrégiben a Szolovjov vezette „Vasárnap estében” [1] Sztálin vett részt. Nem saját maga, természetesen, hanem a szelleme bolyongott a statiszta zombik között, miként tulajdonképpen az összes központi csatornát áthatják a jelenlegi kremli églakó útmutatásai – „elloptákagyőzelmünket” ...

Tovább Szólj hozzá

2015. ápr 05.

XXIV.

írta: Szatmári István
XXIV.

Megyünk Évivel a nyomotokban,
A kitaposott ősi csapáson,
Figyelünk nyitottan és halkan,
Hálásan, kitartón, csodálón.

Kívülről, mert kinn a helyünk,
Csak az lehetsz, aki vagy,
Ki lát, hall, az jön velünk,
A forrás zubog, s inni szabad.

 

Ne nézzetek ránk riadtan,
Érteni jöttünk, tudni, s nevetni,
Fürdünk az ige sugarában
Hagyjatok benneteket szeretni.

Tovább Szólj hozzá

2015. már 27.

XXIII. vers

írta: Szatmári István
XXIII. vers

A hatvanig eljutottam,
Nagy menet volt, mit megfutottam.
Helyére kerül lassan minden,
Foszlik a köd a hegygerincen.

Innen már lefelé minden lépés,
Napjaim gyönyöre a megértés,
Hogy csak úgy jó, ha szívből szeretnek,
Ha boldog vagy, s minden megnevettet.

Csak úgy jó, ha melletted állnak,
Ha biztatnak és csodálnak,
Ha azt suttogják ijedten,
Minden jó lesz. Minden rendben.

Semmi a lét, kész nevetség,
Agyonnyom a borzalmas kitettség,
Százmilliárdok százmilliárdja
Kereng körötted, halálod várva.

Nagy futás volt, mit megfutottam,
Köszönöm Neked meghatottan.
Csoda kék az ég, a fű nedves,
Száguldunk a sötét űrben.
Kapaszkodj belém Kedves.

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása