Reggel, mikor a kádban felébredsz,                                                                         

Átéled, mennyire jó vagy.                                                                                          

Kit fogsz ma büntetni, kit megsegítni,                                                                    

S ki hogy vélekedett tegnap rólad.  

Kimászol, tele szeretettel és gyűlölettel,

Fogalmad sincs, honnan vagy, mi végre,

Nézel le a magasból az emberekre,

S eltervezed, mi lesz ma ebédre.

Ó, hogy útálom a büszkeséget,

Mert néma, mert elvár, mert imád mélyen ítélni el,

Mert hősként mereszti mellét,

S nem érti, hogy bűn, ha nem vagy megbocsájtó,

Hanem csak egy mosolygó konok fafej.