XVIII.
Véresen tolul fel a számból a szó,mint akit elért egy tüdőlövés.Fekszem kikötve, nagy fehér műtőben,Várva, hogy rám tör a szenvedés.
A kétségbeesés betölt.Csönd van, hideg és pőreség.Semmim sincs, csak a felcsukló,Lefegyverző őszinteség.
Fekszek, mint nagybeteg gyermek, Ki tudja, anyja rá gondol…