2015. már 06.

Habarovszk 2003

írta: Szatmári István
Habarovszk 2003

A repülés tiszta és elegáns dolog. Jól öltözött, helyes emberek jönnek mennek, mosolygósak, frissek, magabiztosan teszik a dolgukat. Sugárzik belőlük, hogy értik a dolgukat. A kapitány őszes, fiatal társai jóképűek, a nők csinosak, kikenve, kifenve. A repülőgépben rend, kellemes illat,  ami fegyelmezően hat vissza az emberekre.

2003 februárjában nem így volt ez Moszkvában, a Seremetyevo repülőtéren.

A váróterem zsúfolt volt, itt-ott elfekvő emberek, agyonhajszolt, de erélyes reptéri alkalmazott hölgyek, akik éles hanggal terelték a szorosan sorban álló embereket, akár a szarvasmarhát a cowboyok.

Azt mondják, hogy igen kényelmetlen, ha valakit 20-25 cm-nél jobban megközelítenek, mintegy behatolnak az intim szférájába. Az ember ...

Tovább Szólj hozzá

2015. feb 22.

XXII. vers

írta: Szatmári István
XXII. vers

XXII.

Az úton gondterhelten sétál át egy macska,
Egy galambra néz meglepetten,
Halott néni figyel a szemközti házból,
Sorsa rémével felfegyverezetten.

Csönd van. Egy autó néha elcsörömpöl,
Minden vár, kérdőn fülel.
Ülünk az asztalnál s némán kávézunk  
Évivel

Velünk együtt ülnek s figyelnek
Meg nem született gyerekeink,
Úgy sajnáljuk mind a ketten
hogy nem lehettek a mieink.

Istenre és szülőre
Nem haragudhatunk.
Hisz semmik vagyunk ahhoz képest,  
amit kaptunk, s még kaphatunk.

Tőlük a program, mely munkál bennünk,
Csak azt tagadhatjuk meg, ki nekünk kiszolgáltatott,
Nevetségesen esetleges, mit tudatlan élünk.
Köszönjük szépen. Csak ülünk és remélünk.

Tovább Szólj hozzá

2015. feb 04.

Miért vallottak maguk ellen...

írta: Szatmári István
Miért vallottak maguk ellen...

1355078839_0_6bb8e_2d5f00da_xl.jpg

Vszevolod Meyerhold (1874-1940)

1940 február másodikán a Szovjet Legfelsőbb Tanács Katonai kollégiuma ítéletének megfelelően agyonlőtték Vszevolod Mejerhold színházi rendezőt.

1939. június 20-án tartóztatták le Leningrádban. Ezzel egy időben házkutatást tartottak moszkvai, Brjuszov utcai lakásán. Felesége, Zinaida Reich a házkutatás jegyzőkönyvébe vetette egyet nem értését annak módjával, melyet az NKVD –sek alkalmaztak. Egy hónap sem telt el, s a színésznő gyanús körülmények közt meghalt.

Meyerholdot három hétig kínozták, ami után aláírta az ellenforradalmi tevékenységet beismerő vallomást.

Később levelet irt Vjacseszlav Molotov külügyminiszternek, melyben leírta, milyen kínzásokon ment keresztül, s ...

Tovább Szólj hozzá

2015. feb 02.

XXI. vers

írta: Szatmári István
XXI. vers

Árnyakat vetnek egymásra a házak,
Kutyaugatásos sötét hangtalanság,
A varjak károgva összevissza szállnak,
Összekapaszkodik sok egymásra utaltság.

Minden világos, egyértelmű, tiszta,
Ismerjük az élet minden állomását,
Vonulunk utunkon, honnan nincsen vissza,
Rémülten követjük testünk rothadását.

Nincs kiút, nincs remény, nincsen menekvés,
Egy a vége minden szakadozó dalnak,
Előttünk megy barát, szülő, lány, fiú, testvér,
Kik velünk éltek, jöttek, s végül meghaltak.

Mindenki fél. Gondterhelt és rémült.
Nem érti, sorsa miért élni, majd elveszni.
Csak ne fájjon nagyon, ha a végre érünk.
Csak ne kelljen alázva, szégyenben elmenni.

Tovább Szólj hozzá

2015. jan 16.

Huszadik vers

írta: Szatmári István
Huszadik vers

Hol vagytok, megsárgult   ősi receptek,

Papír foszlányok, melyek elkeveredtek,

Suttogó szavú titkos tanok,

Arról, hogy ki vagyok.

 

Miket ráncos bölcsek, kik rég odalettek,

Reszkető kézzel feljegyeztek,

Megvilágosodás, melyre remegve vágytunk,

Mert a rádöbbenés minden tudományunk.

 

Hova bújjak, hol kutakodjak,

A szóért, melyet mondani fognak,

Csak csönd mindenütt , csak halk remény

Csak szeretet. Csak Te, meg én.

Tovább Szólj hozzá

2015. jan 07.

Valéra és Sharon

írta: Szatmári István
Valéra és Sharon

A híres nevezetes Tungsram cégnél dolgoztam, a külső Váci úti irodaépület hatodik emeletén. Csörgött a telefon, épp én vettem fel. Egy orosz telefonált, az ELTE-n doktoriját író ember, Valéra. Két közvetlen orosz szó, egy nevetés, és megbarátkoztunk. A középiskola végeztével brahiból felvételiztem a Szovjetunióba. Felvettek. Végigcsináltam. „Megszívtam”, de azóta is ebből élek.

Meghívtam tárgyalni Valérát az az irodaházunkba, a külső Váci útra. A tárgyalás folyamán kikéredzkedett a portásfülkébe, mert csak onnan volt lehetséges felhívnia otthoni partnereit (a tárgyalóban nem volt városi vonal), akikkel egyeztetnie kellett. Amikor előadtam a portás kisasszonynak a kérésünket, az elfehéredett. Lehetetlen, hogy egy ...

Tovább Szólj hozzá

2015. jan 06.

A tudatlanság kultivációja

írta: Szatmári István
A tudatlanság kultivációja

Vlagyimir Pasztuhov – a politikai tudományok doktora, Oxford, Anglia

Sokszor volt alkalmam megfigyelni, hogy régen, vagy viszonylag nem régen emigráló barátaim rosszul leplezett reménytől fűtve kérdezik a „nagy földről” érkező honfitársaikat – mi újság otthon? A válasz igen gyakran nem várt. „ Otthon minden rendben van…”

Minden rendben van, a csinovnyikok önkénye és az erőszakszervezetek garázdálkodása ellenére. Minden rendben van a bődületes lopás és nyílt korrupció ellenére. Minden rendben a civilizált társadalmakban elképzelhetetlen különbségek ellenére a gazdagok és szegények között. Minden rendben a mindent elnyelő hazugság ellenére, ami vagy a televízióban kezdődik, vagy ott végződik. És azok, akik azt ...

Tovább Szólj hozzá

2014. dec 14.

Finnek Moszkvában

írta: Szatmári István
Finnek Moszkvában

A Moszkvai Energetikai Egyetemen, egy poloskás, hót mocskos kollégiumban ismerkedtem meg Elluval és férjével, Marttival. A nő kicsi volt és vékony, a férfi nagy darab és pattanásos, egetverő humorral. Odajött hozzám egy nagy szótárral, hosszan keresett benne az orrom előtt, majd, mint aki rátalált a keresett kifejezésre, megkérdezte tőlem: „Kak tyebjá zavut?” (Hogy hívnak?) Addig el sem tudtam képzelni a humornak ezt a fokát. Amikor két három kézmozdulattól és fura hangsúlytól fetrengsz a röhögéstől. Két szerző van, amelyek olvasásakor vinnyogva röhögök két perc után. Karinthy és Woody Allen. Ja, és ismerek még egy nagyon jó humorú embert. Egy szobafestőt Pesterzsébeten. Ha valaki esetleg kíváncsi lenne rá, bemutatom. Szóval ...

Tovább Szólj hozzá

2014. nov 25.

Vers

írta: Szatmári István
Vers

Эдуард Асадов.

Как много тех, с кем можно лечь в постель

 

 

Edward Aszadov

De sokan vannak, akikkel jó lefeküdni,

 

Как много тех, с кем можно лечь в постель,
Как мало тех, с кем хочется проснуться...
И утром, расставаясь улыбнуться,
И помахать рукой, и улыбнуться,
И целый день, волнуясь, ждать вестей.

 

De sokan vannak, akikkel jó lefeküdni,

S mily kevés, kivel jó felébredni is,

S mikor reggel elválunk, mosolyogni,

Integetni nevetve utána

Aztán izgulni egész nap, hírekre várni

Как много тех, ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása