XXVI.
Isten vagy.
Benned káprázó világmindenség.
Érző-vérző fájdalmas elszigeteltség,
Vegyi folyamatok szorítják tested kérhetetlen,
A súlyos belátások súlya már-már elviselhetetlen.
Jót éltél.
Nem számít, apád, anyád kik voltak,
Honnan jöttek s aztán hová holtak,
Szép volt a tánc, de elszállt, ellebbent,
Eltűnt a gyönyörű fiatalember.
A bálteremben lassan leoltják a lámpát,
A jöttödet haza kedves lények várják,
Ne reteszelj, ne zárj, ne kulcsolj.
Ne szégyelld.
Mondd el mindenkinek, „hogy volt”.
