Oroszajkú vidékeken dolgozó kereskedő álma:

Megkeres két pasi Habarovszkból telefonon. Már meghalt, kezdetben jó, kedves ismerősöm, majd elhidegült, fenyegetően morgó, nagy nehezen levakart üzleti partnerem küldte hozzám őket. Szeretnének találkozni egy általam nem ismert budapesti céggel, akivel kérik megszervezni a találkozót. Megszervezem, bár őket személyesen nem ismerem, s Habarovszkkal sincs már rég kapcsolatom. Veszélyes emberek, messzi, kemény világ. Nem jó nemet mondani. Várok rájuk a reptéren. Kicsit hűvösek. Elviszem őket a szállodába. A többi az ő dolguk.

Moszkva környéki dácsa. Habarovszki pasas meséli udvarias kimértséggel, hogy a két habarovszki megkötötte az üzletet. Mérlegeket vettek, de kiderült, hogy nem tudják értékesíteni, ezért Júra Krab (becenév), a habarovszki maffiavezér úgy döntött, hogy átveszi az árut tőlük. Ha nem tudja eladni, az baj. Rám néz, s én olvasok a tekintetéből: ha a nyakukon marad az áru, akkor bűnbakot fognak keresni. Lehet, hogy engem találnak meg. A találkozót én szerveztem. Ki tudja, talán összejátszottam a magyar céggel…s becsaptuk őket.

Felébredek. Évi nem alszik, elmesélem neki.

Ezért nem felejtettem el.