XXIV.
Megyünk Évivel a nyomotokban,
A kitaposott ősi csapáson,
Figyelünk nyitottan és halkan,
Hálásan, kitartón, csodálón.
Kívülről, mert kinn a helyünk,
Csak az lehetsz, aki vagy,
Ki lát, hall, az jön velünk,
A forrás zubog, s inni szabad.
Ne nézzetek ránk riadtan,
Érteni jöttünk, tudni, s nevetni,
Fürdünk az ige sugarában
Hagyjatok benneteket szeretni.
