2015. már 27.

XXIII. vers

írta: Szatmári István
XXIII. vers

A hatvanig eljutottam,
Nagy menet volt, mit megfutottam.
Helyére kerül lassan minden,
Foszlik a köd a hegygerincen.

Innen már lefelé minden lépés,
Napjaim gyönyöre a megértés,
Hogy csak úgy jó, ha szívből szeretnek,
Ha boldog vagy, s minden megnevettet.

Csak úgy jó, ha melletted állnak,
Ha biztatnak és csodálnak,
Ha azt suttogják ijedten,
Minden jó lesz. Minden rendben.

Semmi a lét, kész nevetség,
Agyonnyom a borzalmas kitettség,
Százmilliárdok százmilliárdja
Kereng körötted, halálod várva.

Nagy futás volt, mit megfutottam,
Köszönöm Neked meghatottan.
Csoda kék az ég, a fű nedves,
Száguldunk a sötét űrben.
Kapaszkodj belém Kedves.

Szólj hozzá