Vszevolod Meyerhold (1874-1940)

1940 február másodikán a Szovjet Legfelsőbb Tanács Katonai kollégiuma ítéletének megfelelően agyonlőtték Vszevolod Mejerhold színházi rendezőt.

1939. június 20-án tartóztatták le Leningrádban. Ezzel egy időben házkutatást tartottak moszkvai, Brjuszov utcai lakásán. Felesége, Zinaida Reich a házkutatás jegyzőkönyvébe vetette egyet nem értését annak módjával, melyet az NKVD –sek alkalmaztak. Egy hónap sem telt el, s a színésznő gyanús körülmények közt meghalt.

Meyerholdot három hétig kínozták, ami után aláírta az ellenforradalmi tevékenységet beismerő vallomást.

Később levelet irt Vjacseszlav Molotov külügyminiszternek, melyben leírta, milyen kínzásokon ment keresztül, s visszautasította az ellene felhozott vádakat.

V.E. Meyerhold Molotovnak irt leveléből (1940. január Butirka börtön ): "...Amikor a kihallgatók az én, mint vizsgálatba vont személy viszonylatában fizikai ráhatási eszközeiket bevetették, amiket úgy nevezett pszichológiai támadással társítottak, engem olyan borzalmas félelem fogott el, hogy természetem velejéig feltárult. Fekve a padlón, arccal lefelé, felfedeztem, hogy képes vagyok vonaglani, görcsökben fetrengeni és szűkölni, mint egy kutya, amelyiket korbáccsal ver a gazdája. A testem oly mértékű ideges remegésre mutatkozott képesnek, hogy a kísérő katona, amelyik egy ilyen kihallgatásról vezetett vissza, azt kérdezte tőlem: „Maláriás vagy?”

Vjacheslav Mihajlovics! Ön ismeri az én gyengéimet (emlékezzen arra, amit egyszer nekem mondott „ Folyton eredetieskedik!” ), s az az ember, aki ismeri egy másik ember gyöngéit, az jobban ismeri azt, mint az, aki csak annak jó oldalára figyel. Mondja, el tudja Ön hinni azt, hogy én hazaáruló vagyok (a nép ellensége), hogy kém vagyok, jobboldali trockista szervezet tagja, hogy ellenforradalmár vagyok, hogy müvészetemben a trockizmust hirdettem, hogy a színházban tudatosan ellenséges tevékenységet végeztem?”

"Engem itt vertek – egy beteg, hatvanhat éves öregembert. Arccal lefelé a földre fektettek, s gumikorbáccsal verték a sarkamat és a hátamat, s amikor széken ültem. Ugyan azzal a korbáccsal verték a lábamat (felülről, nagy erővel ) a térdtől a láb felső részéig. Az azt követő napokban, amikor a lábak ezen részein nagy belső vérzések keletkeztek, akkor ezeket a vörös-kék.sárga véraláfutásokat verték ezzel a korbáccsal, ami annyira fájt, mintha ezeket a fájó, érzékeny részeket forralt vízzel öntözték volna (üvöltöttem és sírtam a fájdalomtól). Verték a hátamat ezzel a gumival, az arcomba suhintottak vele lendületből, felülről…a kihallgató állandóan azt hajtogatta, fenyegetően: "Nem írsz (vagyis költesz)? Akkor megint megverünk. Csak a fejedet meg a jobb karodat hagyjuk sértetlenül. A többi részed formátlan, véres hurkás testté lesz". 1939 november 16-ig mindent aláírtam. Ezennel visszavonom a vallomásomat, amelyeket erőszakkal vertek ki belőlem, s könyörgöm Önnek, a kormány vezetőjének, mentsen meg engem, adja vissza a szabadságomat. Én szeretem a hazámat, s utolsó éveim minden erejét neki szentelem.

"...Ez az én gyónásom. Rövid, mint annak lennie kell egy másodperccel a halál előtt. Soha nem voltam kém. Soha nem voltam tagja semmiféle trockista szervezetnek (a Párttal együtt átkoztam el a júdás Trockijt). Soha nem folytattam ellenforradalmi tevékenységet..."

1940 február 1-én megszületett a bírósági ítélet, s egy nap múlva a rendezőt agyonlőtték.

Ezt írta a „Színházba járó” c. lap 2012-ben Meyerhold eltemetésének helyéről:

«Vs.E. Meyerhold unokája, Marija Valentina Valentey még 1956-ban elérte nagyapja politikai rehabilitációját, de nem tudta még akkor, hogy az hogyan és mikor halt meg. Zinaida Nyikolajevna Reich-nek a Vakanykovi temetőben levő sírjára állítatott közös síremléket kettőjöknek, a színésznőnek , a szeretett feleségnek, és őneki. A síremlékre Meyerhold portréja van gravírozva és az alábbi felirat:: „Vszevolod Emilevics Meyerholdnak és Zinaida Nyikolajevna Reichnek.“. <…> 1987-ben jutott a tudomására, hol van Meyerhold valójában eltemetve. A Donskoy kolostornál levő Moszkvai krematórium 1. sz. közös sírjában, aholvá1930-tól 1942-ig temették azokat a hamvakat , amelyekért nem jelentkezett senki. (A Politbüro 1940.január 17-i No.II 11/208-as határozata alapján , melyet személyesen Sztálin írt alá, 346 embert végeztek ki. Hullájukat elhamvasztották, s hamvaikat közös sírba szórták.”