A híres nevezetes Tungsram cégnél dolgoztam, a külső Váci úti irodaépület hatodik emeletén. Csörgött a telefon, épp én vettem fel. Egy orosz telefonált, az ELTE-n doktoriját író ember, Valéra. Két közvetlen orosz szó, egy nevetés, és megbarátkoztunk. A középiskola végeztével brahiból felvételiztem a Szovjetunióba. Felvettek. Végigcsináltam. „Megszívtam”, de azóta is ebből élek.

Meghívtam tárgyalni Valérát az az irodaházunkba, a külső Váci útra. A tárgyalás folyamán kikéredzkedett a portásfülkébe, mert csak onnan volt lehetséges felhívnia otthoni partnereit (a tárgyalóban nem volt városi vonal), akikkel egyeztetnie kellett. Amikor előadtam a portás kisasszonynak a kérésünket, az elfehéredett. Lehetetlen, hogy egy szovjet polgár a portásfülkében üljön, épp, amikor magas szintű izraeli delegáció érkezik! Fiatalabbaknak: a Szovjetunió akkoriban kizárólagosan az arabok pártján állt, nekik szállított fegyvert, míg az izraelieknek nyugati fegyvereik voltak, így –áttételesen – az arab-izraeli háborúk a kelet-nyugati szembenállás szinterei is voltak egyben.

Csak sikerült elérnem, hogy vonalat adjanak nekünk. Kértem Valérát, fejezze be a beszélgetést mielőbb. Ő nem sietett, a hívás ingyen volt…meg sok is volt a megbeszélni való (nem volt még mobil telefon, de vonalas is kevés) A feszültség egyre nőtt, jöttek a biztonságiak. Egy szovjet kitudjaki ül a portáshelységen! Közbevetettem magam. Megnyugtattam őket. Ez a SZOVJET ember nem fog izraelit bántani. Garantálom. Tudtam ugyanis, hogy Valéra zsidó. (Amúgy meg egy kozmikusan okos ember volt, valahogy mindenki felett állóan. Vallási jó-emberségi reflexei kissé megkoptak ugyan a kazah sztyeppén, ahonnan származott, de fagyökérként mélyre ereszkedő kapaszkodó zsidósága elevenen élt benne. Ezért is tudott később briliáns üzletemberé válni. ) Akkor, amikor a portásfülkében ült, még matematikusként a negyedik dimenzióban utazott. Ebben a témában töltött egy fél évet azidőtájt az ELTE-n. Később a vodkaipar vezetőjeként hengerelt Moszkvában. Ma milliárdos. Dollárban. S vajon ki vezette Az izraeli delegációt? Hát Ariel Saron személyesen, aki nagy dérrel-durral csörtetett be az irodaház ajtaján. Mialatt elment a portásfülke mellett, a biztonságiak le nem vették a szemüket Valéráról, aki megilletődve állt..... a szemében egy árulkodó könnycseppel. Ezt látva, megenyhült mindenki. Engem sem vettek elő később. Konyec filma.

U.i: Később családostul kikerültem Moszkvába dolgozni, ahol pontosan 10 évet éltünk. Valérával is tartottuk a kapcsolatot. A szemem előtt nőtte ki magát egyetemi matematika tanárból országos hírű üzletemberré. Nem semmi a történet...