Csönd van. Egy autó néha elcsörömpöl,
Minden vár, kérdőn fülel.
Ülünk az asztalnál s némán kávézunk 
Évivel

Velünk együtt ülnek s figyelnek
Meg nem született gyerekeink,
Úgy sajnáljuk mind a ketten
hogy nem lehettek a mieink.

Istenre és szülőre
Nem haragudhatunk.
Hisz semmik vagyunk ahhoz képest, 
amit kaptunk, s még kaphatunk.

Tőlük a program, mely munkál bennünk,
Csak azt tagadhatjuk meg, ki nekünk kiszolgáltatott,
Nevetségesen esetleges, mit tudatlan élünk.
Köszönjük szépen. Csak ülünk és remélünk.