Alfred Koch 2014.10.04-i facebook bejegyzése.http://en.wikipedia.org/wiki/Alfred_Koch
AK Borisz Jelcin kormányában volt miniszterelnök helyettes.
"Röviden. Hogy hogy is állunk. A szankciókat nem vonták vissza. A Don-medencét nem foglaltuk el. Sőt, mint kiderült, nem is volt szándékunkban. Emberek haltak meg. Sok. Orosz állampolgárok is.
Az olajár csökken. A költségvetésnek annyi. A gazdasági növekedés – nulla. Ipari növekedés nincs. A devizabevétel csökken. A fizetési mérleg napról napra romlik.
Gyorsan, nagyon gyorsan eljön az idő, amikor már a kritikus import is problémát fog okozni. (gyógyszerek, elektronikai és orvostechnikai ellenőrző és mérőműszerek tartalék alkatrészei), mivel egyszerűen nem lesz rá szabadon konvertálható deviza.
A rubel zuhan. Az infláció az év végére kétjegyű lesz. A nulla növekedéssel együtt itt a klasszikus stagfláció – minden kormány rémálma.
A tőkekivitel eléri a másfélszáz milliárdot. A befektetések leállnak, azok pedig, amelyeket az állam hajt végre, banális pénztemetők lesznek (mint például a „Szibéria ereje” gázvezeték építése, mely csakis a Rotenberg fivéreknek* kell).
/*Putyin korábbi KGB ügynök barátaiból álló hírhedt „Tó” üdülőszövetkezet tagjai, akikből Putyin uralma alatt nemzetközileg is jelentős dollár milliárdosok lettek./
Az ingatlanpiac bedől. Vele bedőlnek először az ingatlan fejlesztők, majd az őket finanszírozó bankok. A betétesek pénze eltűnik a bankokkal együtt. A fizetésüket meg megeszi az infláció.
A törvénytelenség szörnyű méreteket ölt. Emberek fognak eltűnni csak úgy a semmibe. Tudjuk hova. De ők majd széttárják a kezüket, s azt mondják, fogalmuk sincs. Hogy keresik. De hát nem varázslók.
A politikai rendszer egy már rég az unalomtól levert ember szeszélyének és vad fantáziájának végrehajtójává torzul. Az állam az ő személyes komplexusainak és fóbiáinak leginkább megfelelő alakot ölt.
A közmédia végletesen elördögiesedik, s mindenben a Nyugatot és Ukrajnát fogja hibáztatni. A hatalom Kínához fordul abban a reményben, hogy löknek neki egy kis pénzt. Az meg nem ad. Mivel ő érdekelt leginkább a gyönge és agonizáló Oroszországban.
Ekkor a hatalom az amerikaiakhoz fordul. Az amerikaiak széles mosollyal közlik: 1. Putyint Hágába (mint Milosevicset). 2. A média demonopolizációja és privatizációja. 3. Szabad választások minden jelentkező részvételével, nemzetközi megfigyelők ellenőrzése mellett. 4. Alkotmányos reform. 5. Az atomhatalmi státusz feladása, lefegyverzés NATO ellenőrzés mellett. 6.NATO támaszpontok Oroszország területén.
Mi visszautasítjuk. Akkor ők azt mondják: menjetek a kínaiakhoz. A kínaiak közlik: ok. Legyen. Segítünk. Van azonban egy feltételünk. A lakosság csere. Nincs semmi kifogásunk az oroszokkal szemben, ugyanakkor mi, kínaiak hatékonyabbak vagyunk. Semmi személyes. Ez csak üzlet.
De hát gondolják csak meg: ha egy gazdaság igazgatását átveszik, ahol középorosz fajta tehenekből áll az állomány, teljesen érthető, hogy úgy döntenek, hogy azokat Holstein fajtára cserélik. Egyszerűen azért, mert a Holstein fajta több tejet ad ugyanolyan ráfordítások mellett. A meglévő állományból pedig kolbász lesz.
Semmi ellenérzésük sincs a középorosz fajtával szemben. Egyszerűen azok nem felelnek meg az önök előtt álló feladatoknak. Nahát itt is ez van. Ellenvetés? Kellenek nekünk a nyersanyagkészleteik. Amelyek kitermeléséhez Önökre nincs szükségünk. Ehhez nekünk Önök nem kellenek. Minek kellene megtartanunk és etetnünk Önöket? Kolbászba! A mi kínai népségünk sokkal jobban megbirkózik az előttünk álló feladatokkal.
Megijedve ettől a fura igazságtól, újra az amerikaiakhoz fordulunk. És teljesítjük a 6 kívánságot. Ez az, amihez az „orosz világ”-ért a „sajátságos civilizációnkért” a „mindenkimenjenafaszba” –ságért való harc vezet. A szuverenitás elvesztéséhez és (teljességgel lehetséges) az állam széteséséhez. Ez a fentiek mellett teljesen reális perspektíva.
De most még örüljetek! Hurrá, a Krim a mienk! Mindenkit megizélünk! Egy orosz sohasem adja meg magát! S.t.b."
