Réges rég. Őskor előtt őskor.
Egy ötlet körül megtapadt az űrpor.
S megindult egy buzgó láncolat,
Ziháló kéjből kéj fakadt.

Létre jöttünk.
Egy jótékony, vidám, játékos szellem
Megalkotott Tégedet és engem.
Elindult egy mese, reménnyel megrakottan,
Előadás kezdődött vontatottan.

S mi mondtuk, játszottuk rendületlen,
Mit szájunkba tett a szerző ihletetten.
Hangulatok, színek, szagok érzetében
Történések fájó igézetében.

Most elmentél.
Emlék lettél. Elmúltál.
Te időtlen, illó, áldott látomás. 
Elfúló fényes villanás

A nyáréji égen....
Nem felejtelek el, megígérem.