Az Aeroflot gép a szovjet pilóták stílusában, szinte észrevehetetlenül, lágyan landolt Moszkva Seremetyevó repülőterén (Hofi után – semerre retyó). Remek Airbusszal szálltunk oda. Az Aeroflot légitársaság mára kiselejtezte az összes régi orosz gépét – a saját életük mégis fontosabb, mint az ország presztizse…a szovjet idők utáni próbálkozások, a TU 204, és a Szuperjet projektek óriási pénznyelőknek bizonyultak, s csak arra lettek jók, hogy nyögvenyelősen próbálják igazolni, hogy a az állam által a projektekre költött pénzből jutott a repülőgépekre…is. Az Aeroflot ma már csakis nem orosz gyártmányú repülőgépekkel, főképp Airbusszal repül – mindenfelé.
Taxival be a szállodába. Ez nagyon rossz döntésnek bizonyult. Két órás araszolás a minden semmiségért dudakoncertező ideges sofőrök közt. HÉV-vel kellett volna menni, meg metróval. Kicsit vacakolósabb, cipelősebb, de nagyon gyors. Visszafelé így is csináljuk.
A szálloda remek. Csak mindenkinek javasolni tudom. Hotel Sadovoye Kolco. http://www.gardenringhotel.ru . Először szálltunk meg itt, egy barátom tanácsára. 85 szobás, nem drága, profin megcsinált, minden kényelemmel felszerelt. Európai patinás családi hotelek hangulatát idézi. A városközpontban helyezkedik el. Nemrég még 40 rubelt ért egy euro, most hatvanat adnak érte. Így reggelivel sem drága az igen kényelmes, méretes szoba.
A szálloda utcája a Béke sugárútra nyílik. A sugárút kétszer három sávján nagy sebességgel húznak az ott nagyon népszerű méretes dzsipek. Zsigulit hármat láttam egész kint tartózkodásom alatt. A házak aljában bisztrók, kávézók százai. Az orosz konyha az ukrán, a skandináv, a francia, a kaukázusi és közép-ázsiai konyhák keveréke. Ezer íz. Minden nagyon minőségi és finom. Nagyon finom.
       A világítástechnikai kiállítást a Messe Frankfurt rendezi minden év novemberében. Itt gyűlnek össze a régió gyártói. Vezetők, kereskedők, szakemberek. A tömeg óriási, hömpölyög, megállás nélkül. Valamikor a szovjet, de később az orosz kiállításokon is a látogató kitaposott cipőjű volt, minimum ötvenes, zsíros hajú, buszon megizzadt szaki. Aki csak körülnézni jött, tájékozódni. Akitől semmi sem függött. A mostani látogató csinosan, divatosan, talán kicsit kihívóan öltözött, gyors, energikus húszas - harmincas fiatal. Aki pénzt akar csinálni. S élni akar. Jól.
      Na, kibe ütközök először is? Az előző posztomban említett orosz barátomba, Szergejbe. Már kevésbé gondterhelt. Több ajánlata van (legalább is ezt mondja). Bizonyára mások is ismerik kivételes eladói képességeit. S ha tényleg van olyanja, magát is eladja. Politikáról nem beszélek vele, minek. Másokkal - majd’ mindenkivel- szóba kerül Ukrajna, meg a rubel zuhanása.Négyből három a "királyi" TV-t szajkózza. Csak egynek van önálló véleménye.
De hát mi is történik Ukrajnában? 
Putyin országlása harmadik periódusában új irányba fordította az országot. Valami féle felvilágosult abszolutizmust vezetett be. Az történik amit ő akar. Mindenki őt figyeli, minden történést hozzá igazítanak. Egy szava eldönti cégek, régiók, projektek, emberek sorsát. Mivel nem léteznek Oroszországban fékek és ellensúlyok, nincs független parlament, bíróságok. Az van, amit Putyin Vlagyimir Vlagyimirovics akar. Pont. Mindehhez az utóbbi időszak álom olajára szolgáltatta az alapot. Korábban 30 dolláros olaj áron is elketyegett az orosz költségvetés. Az utóbbi időben az ár 110 USD volt. Hihetetlen pénzek áramlottak be az országba. Mindenek előtt, megtörtént Putyin és baráti köre feltőkésítése. Személy szerint dollár milliárdosok lettek Putyin és a kollégiumi társai, akarom mondani, a baráti körét alkotó egykori KGB - s munkatársak. Valamennyi fontos állami posztot csakis ők töltenek be, vagy a gyerekeik, vagy az általuk megbízhatónak ítéltek. Az olaj dollár trilliók persze leosztódnak részben, ezért azok áldásait mindenki megérezte. Nem maradtak már el az állami fizetések és a nyugdíjak sem, mint Jelcin idejében. Ezért aztán Putyin regnálása a jobb élettel párosult az emberek tudatában. 
A pénzek magánbespájzolása után, mely ott új, „hercegi”, „grófi” kastélyok építésével párosult, az urat kiszolgáló szolgasereggel, az olaj és gázipar modernizálása következett, majd az erőszakszervezetek rendbe tétele, magas fizetésekkel, modern fegyverekkel. 
Nem sikerült azonban újra éleszteni az ipart (az olaj és gázkitermelésen kívül) és a mezőgazdaságot. Miért? Mert a jogállam hiánya miatt hiányzott a vállalkozás biztonsága. Ha valakinek erős pártfogó nélkül jövedelmező bizniszt sikerült kiépítenie, az várhatta, hogy mondvacsinált vagy felnagyított ügyekkel elveszik azt tőle, s ha túl erősen ellenkezett, börtönben találta magát. Lásd Hodorkovszkij. Az erőszakszervezetek tele lettek csirkefogókkal, akik fő jövedelmi forrása védelmi pénzek szedése, üzleti viták intézése lett. A maffia beépült az államba. A pőrére vetkőztetett üzletember mehetett panaszra a Jóistenhez. Bár ha ezt az orosz ortodox egyházon keresztül próbálta megtenni, csalódnia kellett. A klérus az egyik legfőbb támasza és haszonélvezője a rendszernek, mint ahogyan az diktatúrákban szokás. 
Előtte sem nagyon, a rendszerváltás óta egyáltalán nem születtek orosz tudományos felfedezések, gyógyszerek, orvostechnikai műszerek és eljárások. Az erre képes tudósok elhúztak az országból. Mert azt még lehet. Elmenni lehet, és bizonyos keretek közt, nem átlépve ki nem jelölt, de mindenki által érzett határokat, - pofázni.
      Az orosz gömböc nőtt, nőtt, s túlnőtte az ország határait. Az orosz, majd szovjet tudat meghatározó vonása volt, s mint látjuk, maradt, hogy az orosz nemzet erős, hódító nemzet, mely befolyást gyakorol mindenek előtt a bekebelezett nemzetekre és országokra, a határai mentél élőkre, s végső soron nélküle nem lehet dönteni a világ sorsát érintő kérdésekben. Erre a jogot fegyverrel vívta ki, legutóbb a második világháborúban, melynek győzelmi mámorát rituálisan felkérődzik minden évben, kritikátlanul, nem említve a szövetségesek segítségét és a számtalan áldozatot. Anglia, Franciaország és az USA összesen 2 millió embert veszített a háborúban, a Szovjetunió 27 milliót. Miért ez a szörnyű különbség? Eisenhower tábornok megkérdezte Zsukov marsallt, mondja már el, hogyan sikerült oly gyorsan aknátlanítaniuk? „Egyszerű. Úgy mentünk előre, mintha nem lennének aknák.” Az emberáldozat nem számított. Csak Berlin bevételekor 300 ezer orosz harapott a fűbe, öt perccel a háború befejezése előtt. Mert Zsukov és Konyev hadseregei versenyeztek, ki tűzi ki a zászlót. A támadó orosz csapatok mögött úgynevezett „záró osztagok” vágták el a visszavonulás elől az utat. Aki megfutamodott, lelőtték. A sajátjai.
     A megerősödött putyini Oroszország, vissza kívánván szerezni befolyási övezetét, mely nélkül megalázottnak érezte magát nagybirodalmi öntudatában, először Gruziába rúgott bele, majd Ukrajna következett. Készül Fehéroroszország, Kazahsztán, Litvánia, Lettország és Észtország. A végén még mi magyarok is sorra kerülhetünk valahol Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán után.
     Putyinék világképében mindenért az USA a felelős és „csatlósai”. A NATO. Mely töretlenül közeledik Oroszország határaihoz. Kéjes kacajjal fogadják, ha valaki azt meri állítani, hogy nem a NATO kívánt terjeszkedni Kelet felé, hanem a szovjet birodalomba erőszakkal becsatolt és hozzácsatolt országok és népek könyörögtek, hogy terjesszék ki rájuk a NATO védőernyőt. Mint az Ukrajnában történtek mutatják, helyesen.
     Ukrajnában először kulcspozícióban lévők megvásárlásával igyekeztek az oroszok biztosítani a befolyásukat (lásd Janukovics elnök), később méretes állami kölcsönökkel, majd amikor kitört a Majdan téri forradalom, a Krim félsziget szerződésszegő lenyúlásával és a keleti régió destabilizálásával.
A Nyugat azonnal meglátta a párhuzamot Hitler és Putyin nemzetvédő terjeszkedése között, elsősorban pénzügyi szankciókat vezetve be Oroszország ellen. Vagyis elzárták előle az olcsó nyugati hiteleket. Másrészt az olajár esésének engedésével. Az arabok már korábban is szerették volna a palaolaj és gáz ellen bevetni az árfegyvert. Most hagyták. Sok lator állam él az olajból (Isys, Libia, Irán), így letörhető a szarvuk.
S törik is. A rubel esni kezdett. Közgazdászok szerint két évre van tartalékuk az oroszoknak. 
Amikor az ukrán események kezdődtek, az orosz állami csatornákon napi minimum két alkalommal élő adások indultak profi politikusok egyoldalú, szovjet időket idéző helyzetmagyarázatával, gondolat és indokmankókat adva az üresfejűeknek, „kapára-kaszára” hangulatot keltve.
Ennek áldozatává esnek elsősorban azok, akik nem sok könyvet olvastak életükben, s akiknél a világlátás hiányának űrét könnyű propagandával betölteni. Így járt az én Szergej barátom is. Ezek az emberek akkor is „benyalják” a propagandát, ha amúgy ellenkezik a tapasztalataikkal és érdekeikkel. 
Azt a mesét adták be nekik, hogy Ukrajnában fasiszták vették át a hatalmat (a nemrég lefolyt választásokon ennek az ellenkezője bizonyult be), amelyek „báncsák” az oroszokat. Szent kötelesség őket megvédeni. ’56-ban Magyarországon, ’68-ban Csehszlovákiában jelentek meg a fasiszták az akkori szovjet propagandában, amelytől akkor a munkásosztályt és annak vívmányait kellett megvédeni. És ha nem ők, az amcsik foglalták volna el a Krímet.
     Mi lesz? Nagy a baj. A hidegháború könnyen meleggé válhat. Elég egy baleset hozzá valamelyik járőröző tengeralattjáróval vagy harci repülőgéppel…csak reménykedni tudunk Putyin végső soron józan eszében és életösztönében. Más reményünk nincs. 
Ja, és az ukránok közben nagyon bepipultak, az oroszokat kb. úgy utálják, mint mi 1956 vége fele…s közben az első meglepetés után, bekapva nagy pofonokat az elején, lassan el kezdtek válaszolni, s mára nagyon megtanultak harcolni… modern fegyvereik is kezdenek lenni…
        Na és mit tegyen egy orosz piacon megélő magyar kisvállalkozó? Tegye a dolgát, amíg lehet, és ne politizáljon üzleti partnereivel.
A legjobbakat mindenkinek. Folyt köv.
Szatmári Pesta