Jövőcsinálók

Történt egyszer, az űr egy sűrűbb pontján,
Melyet egy csillag megvilágított,
Hosszú lábakkal, karokkal, kiváncsi fejjel
Egy fürge kis lény elszaporodott.

Mikor fény lett, úgy hívta - reggel,
Mikor az megszűnt, úgy hívta - éj,
Magára nézett fürkésző szemmel,
Lám, ez a fájdalom, s ez itt a kéj.

S ahogy elkezdte helyét felfedezni,
Szemét törölve, ágaskodva, menve,
Dühöngött, mert nem tudta elviselni,
Hogy megtudhatatlan, miben is van benne.

Ragyogás, víz, hó, szél,
Értése minden nappal több lett,
Megrendülve élte át hálás hitét,
Felfogva, mily csodás a bódító ötlet:

Hogy fel lettünk táborokra osztva 
Egymást vonzó, kívánó két erő,
Űzve, küzdve, egymásba zuhanva
Csináljuk a jövőt. A férfi és a nő.