Büszkeség és figyelmeztetés

2012.szeptember 17

Kszenyija Szobcsak műsorvezető álmot látott. Ha látott, hát látott. Az már rosszabb viszont, hogy álmában az államelnökkel beszélget az országról, annak elnökéről és önmagáról, Kszenyija Szobcsakról.[1]

Augusztus 21 éjjelén a puccs[2] évfordulóján szörnyű álmot láttam.

December közepétől igyekeztem kieszközölni ezt a találkozást. Fontos volt, hogy elmondjam, miért megyek el a tüntetésre[3], s miért veszek részt mindabban, ami megfelelő körülmények között és „jóakarók” segítségével árulásnak[4] értékelhető. Annyi minden történt, hogy biztos voltam abban: ez a találkozó soha többé nem jön létre. Csak „ visszaadják, vagy ellopják a pénzem” „leültetnek, nem ültetnek le” [5] kategóriákban tudtam gondolkodni….s egyszer csak telefonhívást kapok. A mobilomon ismeretlen hang közli velem, hogy országom elnökével fogok beszélni – s rögtön elfog az az undorító érzés, amely a lábamnál kezdődik, majd elterjed az egész testemben-, a főnökkel való beszélgetés előszele. Minden progresszív – liberális - protestáló ellenkezik bennem, de a lábainak és a gyomrának nem parancsol az ember…

— Szia Kszjusa.

— Jó napot kívánok Vlagyimir Vlagyimirovics.

— Mi újság?

— Minden rendben. Köszönöm.— Alig tudtam megállni a még hülyébb visszakérdezést. „És magánál? ”

— Holnap este nyolckor ide tudsz jönni?— Igen, természetesen tudok, köszönöm.

— Rendben, fel fognak hívni téged.

Ezután gondolatok, gondolatok , gondolatok vihara, forgószele. Olyan gondolatoké, amelyekért gyűlölöd magadat, de amelyek mégis, mint a huzat húznak át a fejeden (mit vegyek fel, ki fest ki s a fő – nem alázatosan beszélgetni, merész arcot vágni – sőt, fordítva, áldozat vagy, magamról egyáltalán nem beszélni - értse meg, hogy csakis Oroszország érdekel – vinni magammal a korrupcióról szóló jelentést – nem, erről már volt szó - de miről is nem volt szó tulajdonképpen?) Hogy adjam elő a legfontosabbat, úgy, hogy meghallja? Lehet, hogy ez az én történelmi esélyem? Lehet, hogy ez a találkozás az egész életem értelme? Senkinek sem sikerült áttörnie a Kreml vákuumát, nekem igen – pontosan én fogom megtalálni a helyes szavakat, s mindent elmondok. Mindent. Mindent, miről? Miről beszéljek és minek? A korrupcióról? A cenzúráról? Basztrikinről[6]? Mi legyen a fő mondanivalóm, amit nem utasít vissza, s meghall? ..Szörnyű, de reggel fél hatra teljesen világossá vált, hogy nincsenek olyan szavak, legyenek bár a leg pontosabb kifejezések összeállítva belőlük, hogy ne támadás legyen, ne kritika, hanem egyszerű elbeszélés. Mindez banális és sokan ezerszer átgondolták és átbeszélték. Ezek szerint egy kérdést kiáltani, vagy nyílt levelet írni sokkal könnyebb, mint az élő emberrel beszélni. Szemtől szembe.

Ugyanakkor magamról sem szabad megfeledkeznem – valahogy meg kell magyarázni, mit csináltam télen a fagyban, miért fütyültek az elején, aztán miért tapsoltak … akaródzik mintegy őszintén elnézést kérni – élő ember ő, fáj neki, - ugyanakkor elnézést kérni – elárulni azt, amiben hiszel. Mindez olyan kellemetlen és kínos, hogy eljön a pillanat, amikor szeretnél elfutni magad elől és csak a Vele való találkozás után visszatérni a testedbe.

A vendégszobában várt. Elmosolyodott. Kezet fogott velem, de nem puszilt meg.

— Vlagyímir Vlagyímirovics, azt szeretném mondani….

— Nem kell már itt semmit sem mondani. Már mindent elmondtál. Eleget hallottam. Inkább én mondok neked valamit. Azt hiszed, én afféle diktátor vagyok? OMON[7], oszlatás, majomnép[8].. Elvettem a pénzedet. Érted te egyáltalán, milyen országban élünk? Érted-e és tisztában vagy-e azzal, hogy abban a helyzetben, ami a Kaukázusban van, amikor a régiókban kiskirályok uralkodnak, mit jelent odaadni a hatalmat? Azt hiszed választások lesznek? Szabadság-egyenlőség? Káosz lesz és vér fog folyni. A legjobb esetben katonai hunta lesz. Ti meg, mint a gyerekek, játszotok a gyufával, mert nem tetszik a nevelő. Mint habot a felforrt levesről söpörnek le benneteket a felbőszültek és éhesek, vagy a fegyveresek és cinikusak. Honnan vetted, hogy Oroszországban megvannak a demokrácia feltételei? Volt valaha egyáltalán demokrácia Oroszországban? Legalább folyamatosan 10 éven keresztül? Honnan veszed, hogy akkor az lesz? A globális felmelegedéstől?

Ezt az országot én darabonként szedtem össze, ki nem mozdulva az irodából, vonaton ülve. Azt hiszed, hogy a székembe kapaszkodom? Én bizony már régen nyugalomba vonultam volna, csakhogy nyugalom itt nem lesz – háború lesz, zavaros idők jönnek. Azt hiszed, hogy direkt csirkefogókkal vettem körül magamat? Mind csirkefogó. Génszinten van beléjük kódolva a tolvajlás. Gondolod, hogy rajtam kívül gondol valaki az országra? Ha elvennék magamnak Tyimcsenkótól[9] mindent, nem tudnám mikor elkölteni. És kire. Egész életemben állandóan az országomért dolgozom. A gyerekeimet nem látom, nem tudok normális családi életet élni.

Azt hiszed, hogy az új barátaid nem fognak lopni? Még többet fognak. Nem vagyok már fiatal. Értem, hogy működik a világ – ők csak gyengeséget éreztek és rám rontottak, mint a sakálok…A demokráciáért? Ha-ha. A saját kicsinyes ambícióikért és érdekeikért. A demokrácia sorsa nyugtalanítja őket. Ha tényleg nyugtalanítaná, már régen egyesültek volna velem szemben, egységfrontba szerveződtek volna. De hát még erre is képtelenek ezek a sakálok, csak nagyobb falatot akar kiszakítani mindegyik. A „Demokráciából”…

— Vlagyímir Vlagyímirovics …

— Kik közé nyomulsz te meg? Azt hiszed, majd megsajnálnak? A fele már most nyíltan elárult téged. És ez még csak a kezdet. Emlékezz az apádra – na, ő egy igazi demokrata volt. Idealista. becsületes, rendes ember. És? A haverjai segítettek neki? A ragyogó demokraták közül valaki a pártját fogta? A „csekista KGBakán” [10]kívül, ahogyan a köreitekben neveztek valahogy senki sem állt mellé[11]. A szemed előtt zajlott mindez. Hogy hagyhattad, hogy ezek a szélhámosok kihasználjanak? Csak azért kellesz nekik, hogy úgy tehessenek, hogy nekem még jobban fájjon. Vagy nincs elég eszed, hogy ezt felfogd?

— Én csak azt akartam…

— Tudom én, hogy mit akartál, jöttmentek közé keveredtél…A Jasinod[12] …Kihasznál téged.

— Én az igazságosságért harcolok. Dolgozni akarok, politikával foglalkozni, létrehozni valamit az embereknek, s nem Bilánt[13] bejelenteni, hány éve hurcolom, mutogatom a műsorterveimet– a TV-ben, Szurkovnak[14] – és? Senkinek sem kell. — bukott ki belőlem a magam számára is váratlanul. A francba, megfogadtam, egy szót sem magamról — nem sikerült. Csak kicsúszott a számon egy kis alantasság a szükségleteimről.

A beszélgetés során először hallgatott el. Valamire gondolt.

— Nem tudtam. Szurkovnak mutattad a műsorterveket?

Elmosolyodott.

— Na látod, mindenkinek szüksége van valamire. Mindenkinek vannak projektjei, álmai. Mindenki csinálni szeretne valamit, s ha nem sikerül, megharagszik, s ellenzékbe vonul.

— Csak az a baj, hogy mindig a tehetségtelenek és aljasok boldogulhatnak— ez a fő baj, — csúszott ki a számon, és azonnal megijedtem ettől, majd egy másodperc múlva meggyűlöltem magam ezért az ijedtségért.

Figyelmesen rám nézett:

— Tudod, az aljasság viszonylagos fogalom: neked ők aljasok, nekik – te.

A küldetésemet kell, hogy szem előtt tartsam – üvöltsék csak, ahogy akarják, hogy tolvaj vagyok, gazember, diktátor, - az országot nem hagyom szétverni. Az életemet adtam az országnak. Nem értik, mennyi a probléma: milyen elmaradott a gazdaság, milyen lopós a nép és lusta. Nekik minden könnyű és egyszerű: írj egy darab papírt, rúgj ki mindenkit, dolgozz a közért – én már a kilencvenes években láttam mindezt, amikor az apádnak segítettem, mint a blokád alatt, kenyeret keríteni. Nem engedem. Nevezzenek annak, aminek akarnak. A küldetésemtől nem tántorít el semmi. Így is egy kihunyóban levő, haldokló birodalomban élünk – s ezek még fel is akarják ezt a folyamatot gyorsítani. Az én életemben nem teszik ezt meg.

Valamiért hallgattam. Pedig lett volna mit mondanom. Annyira őszinték voltak a szavai és ebben az egész geopolitikában mintha nem lett volna helye a hipstereknek, az internetnek, s minden másnak. Áruló módjára hallgattam.

— A haverjaiddal minden világos, de veled mi legyen? – szólt váratlanul.

— Hagyjon dolgozni. Nincs az életemben semmi más. – Mondtam valahogyan nagyon halkan, de keményen.— És a barátaimat ne bántsa – sok köztük az őszinte…

— Az őszintéket elhelyezzük, ne izgulj, ők maguktól is megértik, hogy nincs választásunk, ha nem akarjuk elveszíteni az országot s meg akarjuk védeni a kalandoroktól… Hősökre leltél –luzerek ezek, akiket nem engednek a húsos fazékhoz. Őszinték…

 Tudom, hogy képesnek kell lenni arra, hogy legalább néhány pillanatra „be tudjunk állni a másik cipőjébe”, hogy megértsünk valamit. A beszédpartnerem biztosan úgy kerül a történelembe, mint autoritárius uralkodó, a szabadságok elfojtója. De mi van, ha esetleg kész cipelni ezt a szörnyű történelmi keresztet nem a zsozsóért és rezidenciákért, hanem a haldokló orosz birodalom megőrzéséért? Ezen valaha hatalmas országért, amelyik most szeretne egyszerűen, nyugodtan megöregedni, több tíz darabra hullva… mint a cári porcelán. Csak képzeljük el egy pillanatra, hogy ez így van.

[1] Közismert orosz celeb, jó tollú újságíró, rádió és televíziós műsorvezető nő. A kilencvenes évek híres szentpétervári polgármestere, Anatolij Szobcsak lánya. 1981.november 5-én született. Botrányt kavaró valóság show műsorvezetőjeként tűnt fel, közismert párkapcsolatai, televíziós szócsatái, merész interjúi mára az orosz újságírás élvonalába emelték.

[2] A Gorbacsov megdöntését célzó 1991-es puccsról van szó.

[3] 2011 december 10-én Moszkvában százezres tüntetés zajlott a parlamenti választásoknak a kormányzó párt általi meghamisítása ellen. Az egyik felszólaló Kszényija Szobcsak volt.

[4] Putyin elnök Szobcsak polgármester munkatársa volt, jó viszonyban volt annak családjával.

[5] A 2011 decemberi tüntetés után házkutatást tartottak Kszenyija Szobcsak lakásában, ahol jelentős pénzösszeget foglaltak le.

[6] Basztrikin Alexandr Ivanovics - az Orosz Föderáció Nyomozó Hivatalának vezetője

[7] OMON - orosz készenléti rendőrség

[8] Putyin elnök ezt a Kipling: A Dzsungel könyvé -ből származó jelzőt használta az ellenzékkel kapcsolatosan

[9] Tyimcsenko Gennagyij Nyikolajevics – olajkereskedő, Putyin elnök volt munkatársa, mára finn állampolgár. 2011-ben a 200 leggazdagabb orosz közül a 26.

[10] Putyin elnök a nyolcvanas években KGB rezidensként dolgozott Németországban.

[11] 1995-ben moszkvai körök támadást indítottak Anatolij Szobcsak ellen, Kszenyija Szobcsak szerint azért, mert Borisz Jelcin orosz elnök konkurensét látták benne. Anatoliy Szobcsak ekkor Párizsba volt kénytelen menekülni. Kijutásában Putyin segítette.

[12] Jasin Ilja Valerjevics – orosz ellenzéki politikus, korábban Kszenyija Szobcsak élettársa

[13] Gyima Nyikolajevics Bilan –népszerű oroszországi könnyűzenei énekes

[14] Szurkov Vlagyiszlav Jurjevics – az orosz elnök munkatársa