"Alexandr Prohanov

Győzelem – tűzben született, szent, isteni.

Négy éven keresztül meneteltek felé vérben, tűzben, csontokkal teleszórt mezőkön, szovjet zászlóaljak és ezredek, félelmet nem ismerő hadosztályok, feldühödött hadseregek, hatalmas és hajthatatlan frontok. A T-34 tankok legénysége lángba borulva is folytatta a tüzelést a Panterákra és a Tigrisekre. Lángoló repülőgépek kamikazeként zuhantak a német oszlopokra és vonatokra. Tüzérek szaggatták darabokra a Wehrmachtot. Partizánok, belehalván a kínzásokba arcon köpték a hóhérokat.

Tíz sztálini csapással, tíz vörös éket vert a Hazám a fasizmus bozontos testébe. A birodalmi kancellária pincéjében a gárdisták egy fekete tojást találtak, feltörték a héját és eltörték a tűt, amelyben Hitler halála volt elrejtve. A fasizmus úgy döglött meg, mint egy tizenkét fejű kígyó, melynek a vörös kard minden fejét levágta. Negyvenötben a fény győzte le a sötétséget, a szeretet a gyűlöletet, a mennyország a poklot.

Amikor még nem ülepedett le a föld a harminc millió hős sírján, amikor még füstölögtek a felégetett falvak és községek üszkös romjai, Sztálin megparancsolta, hogy ültessünk kerteket. És ezek a mennyei kertek kivirágoztak tengerparttól tengerpartig. Ezek között a virágzó kertek között újjáépítettük lerombolt városainkat. Felépítettük az isteni Minszket, az elragadó Kijevet, a ragyogó Szevasztopolt. Ezekből a kertekből repültünk fel az űrbe. És azt hittük, hogy virágzásuknak nem lesz vége.

De kertjeinket csöndben felemésztették a hernyók. Álnok rágcsálók falták almáinkat és körtéinket. Gyűlölő ellenségeink legyilkolták a szovjetek országát. Elvették területeit, hadseregét. Tönkre tették a hatalmas gyárakat. Megtörték a győzedelmes nép akaratát. Kikezdték legszentebb győzelmünket.

De a hernyóknak nem sikerült elemészteniük a szentségeinket. A rágcsálók fogai beletörtek a szentképeinkbe. Átvittük a győzelmünket a szörnyű kilencvenes éveken. És ezen az ikonon újra bimbózni kezdett s kinyílt a tüneményes vörös virág.

Beszívtuk illatát s ittuk varázslatos levét. Újra felegyenesedtünk a tehetetlenségből és levertségből. Új államot építettünk. Gyárakat emeltünk. Erősítettük a hadsereget. Hitet adtunk a hitehagyottaknak. Meggyőződést a tévelygőknek. A győzelem velünk maradt, s mi sohasem vontuk le a vörös zászlót.

Ajándékul türelmünkért, a sztoicizmusunkért, munkánkért és hitünkért az Úr elküldte nekünk a Krímet. Az ellenség által szétválasztott emberek újra győzelmi ölelésben egyesültek.

De a fasizmus fekete spermája Kijevre, az orosz városok anyjára ömlött. Kijevi Szófia székesegyház arany szentélyében a templomok és szentségek között egy szőrös arcú, torz embrió fogant, fekete szarvakkal, olyan, mint a templomi freskók ördöge. A fasizmus mint rothadt mérgező tészta kidagadt a kijevi teknőből és kezdte elárasztani az egész Ukrajnát. Az ő tankjai gyalulják Kramatorszk utcáit. Az ő harci járművei okádják a lángot Szlavjanszkban. Az ő helikopterei támadnak Donyeck környékén. Az ő papjai hajtottak végre rituális gyilkosságot Ogyesszában: negyven orosz vértanú halt máglyahalált hóhéraik hahotájától és pfujozásától kísérve. Ez egy fasiszta pokolhoz szóló ima volt, Himmler engedelmességi imája, Adolf Hitler dicsérete. Az ogyesszai krematórium után Obamának és Merkelnek sűlt emberhús szaga van. Tyimosenko, ez a megveszekedett nyomorék Auschwitz áldozatainak hajából font magának copfot.

Negyvenötös szent győzelmünket ünnepeljük, miközben fasiszta tankok össztüze hallatszik Dél- Kelet Ukrajnából, ahol a felkelők széttépett teste és oroszok szétvert feje hever. A fasizmussal újra fel kell vennünk a harcot.

Elkerülhetetlen a tizenegyedik sztálini csapás.

Amikor Putyin elnök fogadja a katonai parádét, parancsot ad a felvonuló csapatoknak és harci járműveknek, hogy egyenesen a Vörös térről a Vaszilij Blazsennij székesegyház mellett elhaladva induljanak Donyeckbe, ahol sebesült felkelő gyengülő kezével hajít Molotov koktélt fasiszta banderapárti tankra.

Izvesztyija, 2014. május 07."

http://izvestia.ru/news/570303#ixzz30rTphhxz

Alexandr Prohanov az orosz patrióták egyik mai vezéralakja.

Megkérdezték, mit akarok ezzel mondai, mire ez a fordítás. Tehát: Oroszországban csak a múlt század harmincas, hitleri és szovjet éveivel összevethető erősségű és primitívségű propagandakampány folyik, melynek célja a vezér támogatásának biztosítása területszerző háborújában. Ennek hihetetlen elrettentő példája ez a vezércikk. Ahol az orosz nép az áldozat, ahol Sztálin és a Jóisten szövetségesek, vagy egy és ugyanaz a személy (Putyin épp most ért fel hozzájuk), ahol az ukrán nép fasiszta, amelyet el kell taposni. Ahol a háború szent kötelesség. Ahol mi magyarok, NATO és EU tagként (!) ismét ugyan ott, ugyan úgy állunk Prohanov nézőpontjából, mint a második világháborúban. Sokan még csak észre sem veszik, hogy a karibi krízishez hasonló helyzet van. Ébresztő!!!