XXIII. vers
A hatvanig eljutottam,Nagy menet volt, mit megfutottam.Helyére kerül lassan minden,Foszlik a köd a hegygerincen.
Innen már lefelé minden lépés,Napjaim gyönyöre a megértés,Hogy csak úgy jó, ha szívből szeretnek,Ha boldog vagy, s minden megnevettet.
Csak úgy jó, ha melletted…